FRM Hírlevél - Május | KPMG Magyarország

Financial Risk&Regulation Hírlevél - Május

Financial Risk&Regulation Hírlevél - Május

Basel IV - Működési kockázat

További tartalmak

1. Bevezetés

A pénzügyi válságot követően a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS)    elkezdte felülvizsgálni a tőkemegfelelés keretrendszerét és ennek részeként    a működési kockázatok mérésének keretrendszerét is. A felülvizsgálat célja    az volt, hogy a válság során szerzett tapasztalatok hasznosításával olyan    módszertan kerüljön kialakításra, amely képes kiküszöbölni a működési    kockázati tőkekövetelmény számítására használt korábbi módszerek    gyengeségeit. Az első konzultációs anyag 2014 októberében készült el, a    végleges anyagot pedig 2017 decemberében publikálta a BCBS.    A BCBS által készített anyagok jellemzően implementálásra kerülnek az Európai jogrendbe, amely várhatóan a CRR/CRD szabályozás csomag módosításával fog járni, és a hatálya minden Európai Uniós tagállamra, így Magyarországra is kiterjed majd.

Az egyszerűbb módszerek – az alapmutató módszer (BIA), sztenderd módszer (TSA) és alternatív sztenderd módszer (ASA) – gyengesége főként az, hogy a működési kockázati tőkekövetelményt a bruttó jövedelem alapján számítják, a működési kockázati kitettség és a jövedelem között lineáris kapcsolatot feltételezve. Ugyanakkor a fejlett mérési módszer (AMA) bevezetésekor a szabályzók jókora rugalmasságot hagytak a modellek kialakításában azzal a céllal, hogy idővel csökken a modellek különbözősége és a szektor egyfajta best practice irányába halad majd. A szabályozói tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a modellezési gyakorlat nem a korábbi elvárások szerint alakult, a működési kockázati modellek jelentős változékonyságot mutattak, ezért a BCBS indokoltnak látta a működési kockázat tekintetében a belső modellezésen alapuló módszer kivezetését.

A felülvizsgálat eredményeként a BCBS egy új sztenderd módszert (SA) vezet be a működési kockázati tőkekövetelmény számítására, amely kiváltja majd mind a 4 korábbi módszertant. Az új sztenderd módszert 2022. január 1-jétől kezdődően fokozatosan kell bevezetni, ahogyan a hitelkockázat és partnerkockázat mérésére használandó felülvizsgált módszertanokat is.

Az új sztenderd módszer bevezetésével a BCBS fő célja a jobb összehasonlíthatóság és az egyszerűsítés, melyek közül egyik sem valósult meg teljes mértékben. Az egyes nemzeti hatáskörben eldönthető elemek és az átláthatatlan 2. pilléres tőkekövetelmények alkalmazása megnehezíti a bankok közötti összehasonlítást, valamint az új módszer bevezetése nehézséget okozhat azon bankok számára, akik korábban az egyszerűbb módszerek (BIA, TSA, ASA) valamelyikét használták.

Emellett fennáll annak a veszélye is, hogy az új sztenderd módszer csökkenti a megfelelő kockázatkezelés üzleti folyamatokba való beépítésére vonatkozó ösztönzőket, mivel az új módszertan kevésbé kockázat érzékeny.

 

2. Mire ösztönöz az új sztenderd módszer?

Jelenleg a Bankok választhatnak a különböző tőkeszámítási módszerek közül, melynek eredményeképpen komoly erőforrásokat fektetnek a kockázatkezelési keretrendszer kialakításába azért, hogy a jövőben az AMA módszer használatával csökkenteni tudják a működési kockázati tőkekövetelményüket. Mivel erre a jövőben nem lesz lehetőség, ezért előfordulhat, hogy a Bankok a működési kockázatkezelés hatékonyságába fektetett erőforrásokat inkább más területekre allokálják. Emellett bár az új sztenderd módszer részeként a belső veszteség szorzó (internal loss multiplier, ILM) biztosít némi kockázat érzékenységet, nem tartalmaz olyan fontos tényezőket, mint a kontrollkörnyezet vagy a potenciális veszteségek becslésére használt forgatókönyv elemzés. Ez odáig vezethet, hogy az intézmények a működési kockázatkezelés javítása helyett a költségcsökkentésre helyezik a hangsúly, amely a működési kockázatkezelési területek leépítését, a folyamatok egyszerűsítését, valamint a jövőbeni veszteségek csökkentésére szolgáló eljárásokba, kontrollokba való befektetések csökkentését eredményezhetik.

A fenti ösztönzőket várhatóan ellensúlyozzák majd a nemzeti felügyeletek azzal, hogy a SREP keretében továbbra is megkövetelik a kockázatkezelési eljárások erősítését, és ezek hiányában addicionális tőkekövetelményt határoznak meg.

 

3. Várható hatásai a bankokra nézve

Az AMA kivezetése és az SA bevezetése érzékenyen érintheti mind a korábban    egyszerűbb módszereket használó mind pedig az AMA módszert használó    intézményeket is. Azon intézményeknek, akik korábban az egyszerűbb módszerek valamelyikét használták, ki kell alakítaniuk egy megfelelő veszteség adatgyűjtési keretrendszert, amely a teljes folyamatot, a munkavállalók oktatását és az adatok megfelelő minőségének biztosítását tekintve nem kis feladat. Azok számára, akik korábban a belső modellezésen    alapuló AMA módszert használták ez már rendelkezésre áll. Ugyanakkor ezen    intézmények esetén a Banki vezetés komoly erőforrásokat áldozott a működési    kockázatkezelés keretrendszerének kialakítására, beleértve ebbe a humán    erőforrást, a rendszer fejlesztést, potenciálisan a külső tanácsadók    ráfordításait is, annak reményében, hogy a működési kockázati    tőkekövetelmény csökkenésével ezek a befektetések megtérülnek. Az új    sztenderd módszer használatánál azonban rövid távon ezek a megtérülések    kevésbé materializálódnak, mivel 10 éves periódusra vonatkozó    veszteségadatokkal kell számolni.

Adatok, rendszerek és folyamatok

A sztenderd módszer feltétele a veszteség események megfelelő azonosítása és gyűjtése. A számításhoz 10 éves adatgyűjtési periódus szükséges, ami többnyire nem áll rendelkezésre azoknál az intézményeknél, akik nem AMA módszertant használnak. A sztenderd módszer bevezetésének időszakában, amennyiben nincsenek jó minőségű veszteség adatok 10 éves periódusra, úgy megengedett az 5 éves periódus használata is. A megfelelő minőségű adatokhoz elengedhetetlen, hogy a Bankok rendelkezzenek megfelelő folyamatokkal, eljárásokkal a veszteségadatok azonosítására, gyűjtésére és kezelésére. A veszteség adatokra (LCD) vonatkozó küszöbérték 20000 €-ban lett meghatározva. Annak érdekében, hogy kiküszöböljék a már nem releváns veszteségek hosszú távú negatív hatását a tőkekövetelményre, a szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy Felügyeleti jóváhagyással (és egyéb követelmények teljesítése mellett) a Bankok kivegyék a számításból azokat a veszteségeket, amelyek már nem relevánsak a bank kockázati profilja szempontjából.

Üzleti modell

A veszteségadatok mellett a sztenderd módszer másik alapvető eleme az ún. Business Indicator (BI) ami három elemből összegéből tevődik össze:

• „Interest, leases and dividend component” (ILDC), amely a kamat- és kamatjellegű ráfordításokból, a kamat- és kamatjellegű bevételekből, valamint az osztalékbevételből számolódik,
• „Services component” (SC), amely a jutalék- és díjbevételekből, a jutalék- és díjráfordításokból, az egyéb működési bevételekből és ráfordításokból számolódik,
• „Financial component” (FC), amely a kereskedési könyvi eredményből és a banki könyvi eredményből számolódik.

A BI elemeinek meghatározása (ez egyszerűbb módszereknél használt bruttó bevételhez képest) magasabb tőkekövetelményt eredményezhet az eredmények nettósításának eliminálása miatt.

A Business Indicator Component a BI és egy meghatározott együttható szorzatából számolódik. Az együttható mértéke a BI értékétől függ az alábbiak szerint:



Sáv BI értéke (mrd €) marginális BI együtthatók (αi)
1 ≤1
12%
2 1 < BI ≤ 30 15%
3 > 30
18%


Figyelembe véve, hogy a BI együttható értéke az üzleti tevékenység méretének növekedésével sávonként egyre növekszik, a módszertan feltételezi, hogy a nagyobb méretű intézmények arányosan nagyobb működési kockázatot futnak. Emellett többlet tőkekövetelményt eredményezhet a módszertan akkor is, ha a bank méretének növekedése miatt más sávhoz tartozó BI együttható alkalmazása válik szükségessé. Ez befolyásolhatja az egyes stratégiai döntéseket is (pl. az egyesülés vagy felvásárlás útján történő növekedéseket).

Tőkekövetelmény

A KPMG működési kockázatkezelési szakértői arra számítanak, hogy az SA-nak ellentétes hatásai lesznek a kis és nagybankok között épp úgy, mint a jelenleg BIA-t vagy a TSA/ASA-t alkalmazó intézmények és az AMA-t alkalmazók között. Mindemellett a Felügyeletek nemzeti mérlegelési jogköre is jelentős eltéréseket eredményezhet az egyes országokban. A BCBS kvantitatív hatástanulmánya szerint a nagybankok számára a működési kockázati tőkekövetelmények jelentősen csökkenhetnek, míg a kisebb intézmények számára kismértékű növekedést jeleznek elő. Az EBA által készített elemzés azonban az EU-ban 20-30 százalékos működési kockázati tőkekövetelmény növekedést prognosztizál.

 

4. Miben segíthet a KPMG?

Tanácsadóink kiemelkedő szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek a működési kockázatkezelés területén, amely segítségével megfelelően tudjuk támogatni ügyfeleinket az új sztenderd módszerre való felkészülés és bevezetés során különös tekintettel az alábbi szolgáltatásainkra:

  • A banki döntéshozatalt támogató és javító működési kockázati modellek és működési kockázatkezelési funkcióval kapcsolatos tanácsadás,
  • A jelenlegi működési kockázatkezelési keretrendszerek felülvizsgálata új követelményekhez való igazítása,
  • Az új módszer szerinti számítások elvégzése, tőketervezésre gyakorolt hatáselemzés készítése,
  • Veszteség adatgyűjtési szabványok és folyamatok kialakítása vagy újragondolásra az adatgyűjtésre vonatkozó követelményeknek való megfelelés érdekében.


Hírlevelünk a KPMG nemzetközi szinten készült „Basel 4: the way ahead Operational Risk” című anyaga és a BCBS által kiadott anyagok alapján készült, az angol nyelvű teljes anyag az itt érthetőek el.

Kapcsolat

 

Ajánlatkérés

 

Tovább